Cristiano Ronaldo lehet az első játékos, akinek egy szezonban sikerül megszereznie az Aranycipőt, az Aranylabdát és a FIFA-szavazásán a világ legjobbjának járó díjat. A World Soccer interjújából szemezgettünk.

Ki ma a világ legjobb futballistája?
Cristiano Ronaldo! Na jó, csak vicceltem. Nem tudom. Az előző szezonban én voltam az egyik legsikeresebb játékos Európában, ezért nem izgulok különösebben az idei díjátadások előtt. Enyém lett az Aranycipő, az UEFA a tavalyi BL-szezon legjobbjává választott, szóval eddig minden oké. Sok jó futballista van a világon, de az előző idényben alighanem én nyújtottam a legjobb teljesítményt.

Milyen elvárásai vannak önmagával szemben?
Minden idők legjobb futballistája szeretnék lenni. Még csak 23 éves vagyok. Azt szeretném, ha az emberek majd úgy emlékeznének rám, mint a legsikeresebb játékosra. Mindent meg akarok nyerni.

Ezt úgy is érthetjük, hogy a klubfutball fontosabb, mint a válogatott?
Nem. Mindkettő egyaránt fontos. Ismét BL-t és bajnoki címet akarok nyerni a Manchester Uniteddel, a portugál válogatottal pedig diadalmaskodni valami jelentős tornán, mondjuk egy Európa-bajnokságon. Ez az álmom. És nemcsak az enyém. Egész Portugália erről álmodik.

Eusébio óta sok kiváló futballistája volt Portugáliának - például Luis Figo -, de senki sem tudta túlszárnyalni őt. Átveszi Eusébio helyét?
Az ilyen összehasonlítgatásoknak nincs sok értelme. Ha együtt említik a nevem az Eusébióéval, az nagyszerű dolog, de én nem csupán Portugáliának, hanem az egész világnak be akarom bizonyítani, hogy én vagyok a legjobb.

Az Aranycipő átadásának helyszínéről Ön dönthetett, és Madeirát választotta. Miért?
Itt születtem, itt él az anyám, a nővérem, itt élnek a rokonaim, s egyszer majd ide szeretnék visszatérni. Jó hely ez, szeretek hazajárni. Manchesterben bármilyen zord idő van, ha hazautazom, már a reptéren érezni a változást.

Gyerekként mi volt az álma?
Profi futballista szerettem volna lenni, de olyasmi meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer majd esetleg a Manchester Unitedben fogok játszani. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy tökéletesítsem a tudásomat, s ha dolgoztam magamon, akkor mindig kinyíltak a kapuk: megadatott, hogy a Nacionalban játszhattam, aztán megadatott, hogy továbblépjek a Sportingba, aztán pedig megadatott, hogy a Manchesterben folytassam. Minden olyan gyorsan történt.

Tizenegy évesen távozott hazulról, és nagyon gyorsan megváltozott az élete. Hogyan lehet feldolgozni ilyen volumenű váltásokat?
Szerencsémre mindig valami jobb következett. Ha a változás azt jelenti, hogy rosszabbra fordul a sorunk, akkor sokkal nehezebb feldolgozni a történéseket. Mert lehet, hogy ma sokkal több pénzem és sokkal nagyobb házam van, mint tíz évvel ezelőtt volt, de ettől még ugyanaz az ember maradtam, és ugyanaz a fontos számomra: élvezni a focit, élvezni az életet.

Mi lett volna Önből, ha nem lesz profi focista?
Nehéz kérdés. Mindig is a futballra fókuszáltam. Amikor egészen kis gyerek voltam, akkor is focilabdát kértem az anyámtól ajándékként. Sosem biciklit vagy számítógépet vagy Game Boyt. Nálam minden a fociról szólt.

Munkaeszközként vagy játékszerként tekint ma a labdára?
Játékszerként, mindenképpen!

A családi háttér mit jelent az Ön számára?
Nagyon sokat. A családom mindig kiállt mellettem, mindenben támogatott. Pedig nem lehetett könnyű elengedni egy tizenegy éves gyereket. Sok szülő ilyenkor azt mondja: még túl fiatal vagy, nem mehetsz sehová. Ehhez lelkileg is erősnek kell lenni. Amikor gyerekfejjel megérkeztem Lisszabonba, minden héten sírtam. Ha ekkor nem éreztem volna azt, hogy a családom mögöttem áll, akkor sosem jutok el idáig. Amikor tizennyolc évesen megérkeztem Manchesterbe, akkor nem tudtam angolul, s a beilleszkedés sem ment könnyen, de mégsem viselt meg annyira a dolog, mert már voltak ilyen jellegű tapasztalataim gyerekkoromból, amikor Madeirából Lisszabonba kerültem.

Előny vagy hátrány, ha a Manchester Unitedben kell futballozni?
Jó játékosokkal könnyebb együtt focizni, és a Manchester Unitedben sok jó játékos van.

Az előző szezon legjobb góllövőjeként kapta meg idén az Aranycipőt. Figyelte a vetélytársakat, hogy hány találatnál járnak?
Az utolsó fordulókban már igen. De mivel sok góllal vezettem, nem stresszeltem.

Híresebb, mint egy rocksztár. Fontosnak tartja a hírnevet?
Nem szoktam ezen gondolkodni. Az utóbbi három évben nagyon sok dolog megváltozott körülöttem. Az egész világon ismernek, tudják, hogy ki vagyok én. Ami egyrészt jó dolog. Másrészt viszont testőrökre van szükségem, ami kicsit nehézzé teszi a mindennapokat. Ráadásul azáltal, hogy híres lettem, az emberek nem csupán azt látják, hogy a pályán mit művelek, hanem a magánéletem is nyilvánossá vált. De úgy vagyok ezzel, hogy nem érdekel, mi a véleményük rólam mint magánemberről, hanem az a fontos, hogy milyen futballistának tartanak.

A szezon előtt megműtötték a bokáját, ez volt az első komolyabb sérülése. De a legutóbbi Eb-selejtezők során Stijn Stijnen belga kapus azt nyilatkozta, hogy páros lábbal fogja lerúgni Cristiano Ronaldót. Emlékszik erre?
Hogyne, meg akart félemlíteni. De nem csináltam gondot ebből, inkább rúgtam neki két gólt.

Hányféle nyelv keveredik a manchesteri öltözőben?
A játékosok többsége angolul beszél, csak én, Nani és Anderson szólunk egymáshoz portugálul.

Néha bohócot csinál a védőkből a pályán. Ez is hozzátartozik az imázsához?
Ilyen voltam már ötévesen is, imádtam cselezni és trükközni a labdával. Tudom, hogy néhány hátvéd legszívesebben meggyilkolna ezért, de én ilyen vagyok.

Vannak, akik szerint az olasz bajnokság manapság az öreg futballisták gyűjtőhelye, ezzel szemben a Premier League-ben a legjobbak szerepelnek.
Rendben, akkor nézzük meg a Milant - ”öreg játékosokkal” megnyerte a BL-t. Nem a kor számít. Ha a pályán remekelsz, akkor senkit sem érdekel, hogy mikor születtél. Ha tehetséges vagy, akkor játszhatsz. Olaszországban az a fontos, hogy tudj focizni, mert akkor 35 éves is lehetsz, mégis a pályán a helyed.

Ryan Giggs vagy George Best a Manchesternél töltötte el pályafutása nagy részét, Ön viszont csak öt éve van az Old Traffordon. Élő legendának tartja magát?
Ezerszer elmondtam már: senki sem tudja, mit hoz a jövő. Azok után, amit elértem itt, része vagyok a Manchester United történelmének. De többre vágyom. Nagyon jól érzem magam ebben a városban, szeretem az itteni futballt is, nem panaszkodhatok a klubra sem, de egy idő után váltani kell. Új kihívásokra van szükség. Nem azt mondom, hogy most azonnal váltani szeretnék, de az mindenkinek az előnyére válik, ha több helyen is bizonyíthat.

Mit gondol a Manchester Citynél történt tulajdonosváltásról?
Őrült dolgok ezek.

A United már csak a második leggazdagabb klub Manchesterben.
Egészen hihetetlen. Ezeknek az embereknek van pénzük, de csak a pénzzel nem lehet jó csapatot építeni. Persze lehet, hogy rám cáfolnak, de nekem ez az én véleményem.

Beszéltek erről az öltözőben?
Hogyne, azokban a napokban többször is erre terelődött a szó, hiszen őrületes összegek repkedtek. Mindenki nagyon meglepődött. Végül is senki nem szólhat egy rossz szót sem az olyanokra, mint Abramovics, akik idejöttek, és beleölték a pénzüket az angol klubokba. A Chelsea ötven év alatt semmit nem nyert, egyetlen trófeát sem, aztán érkezett Abramovics, idehozta Mourinhót, és kétszer megnyerték a bajnokságot. Lehet, hogy hasonló lesz a Manchester City sztorija is. Az csak jót tesz a Premier League-nek, hogy a nagy négyesnek (Manchester Utd, Chelsea, Arsenal és Liverpool) lesz egy újabb konkurense.

Azt mondja, hogy a pénz nem minden. Akkor miért akart a Real Madridba menni?
Már megint a Real... Nem a pénzért, az biztos!

Rendben, az utolsó kérdés jön: mi a titka a szabadrúgásainak?
Sokat gyakorolom őket. Hogy pontosan mit és hogyan, azt nem mondhatom el. Ez titok!

Forrás: focitipp.hu 2008.12.2.