El tudjátok hinni, ami történt veletek az utóbbi tizenkét hónapban?
Rafael: "Fantasztikus volt az első csapat részét képezeni, úgy gondolom, hogy mindketten rengeteget fejlődtünk. Az első hat hónapban sokat szenvedtünk, hiszen nem léphettünk pályára semmilyen mérkőzésen."
Fabio: "Tavaly a felkészülési időszak kezdetén viszont úgy éreztük, hogy akár a felnőtteknél is játszhatunk, szóval nagyon izgatottak voltunk. A vállam miatt nem olyan évem volt, mint amilyet szerettem volna, de idén eddig minden jól alakult, és folyamatosan fejlődöm."

Rafael, tavaly 28 találkozón szerepeltél a csapatban, továbbá bajnokságot és klubvilágbajnokságot nyertél. Remek érzés lehetett...
Rafael: "Csodálatos volt. Nagyon közel voltunk a BL-serleg elhódításához is, és annak ellenére, hogy lemaradtam a döntőről, a Ligakupában aratott sikernek is a részese voltam, hiszen az összes többi mérkőzésen pályára léptem a sorozatban. Remélem, hogy idén is a csapat segítségére lehetek a trófeák elhódításában."

Fabio, miután láttad, hogy a testvéred milyen jól teljesít, nem volt rajtad nagyobb nyomás a debütálásod során?
Fabio: "Nem mondhatnám, de tudtam, hogy a legjobb formámat kell hoznom. Nagyon örültem Rafael sikereinek, és szerettem volna hasonlóan tenni. Feltüzelt a teljesítménye, tehát boldog voltam, amikor lehetőséghez jutottam, mivel a sérülésem miatt frusztráló időszak állt mögöttem."

Kissé ironikus, hogy most ugyanezzel a problémával bajlódsz, Rafael.
Rafael: [Mosolyog és bólogat] "Igen, ahogy Fabio is mondta, nehéz, amikor sérült vagy. Jelenleg ő is a védelem jobb oldalán szerepel, szóval úgy fest, hogy ugyanazért a posztért fogunk versenyezni, miután felépülök!" [Nevetnek]
Fabio: "Természetesen mindketten szeretnénk játszani, így egy kicsit furcsa, hogy ugyanarra a helyre pályázunk, de örülünk, hogy harcolhatunk érte."

Mindig futballisták akartatok lenni?
Rafael: "Igen, négyéves korunk óta csak erről álmodtunk. Amikor elfújtam a gyertyákat a születésnapi tortámon mindig azt kívántam, hogy labdarúgó váljon belőlem. Imádtunk játszani és a korosztályunkban nagyon jó futóknak számítottunk. Zezinho, a helyi csapat edzője látott minket és úgy gondolta, hogy van bennünk potenciál."
Fabio: "Mindig az lebegett a szemünk előtt, hogy olyan jók legyünk, mint Roberto Carlos - ő volt a hősünk. Ő és Cafú minden idők legjobb szélső védői. Sokat néztük is a focit - a Botafogónak szurkoltunk, de számítógépen mindig a Manchester Uniteddel voltunk, bármilyen focis játékkal is múlattuk az időt."

Fabio, számos gólt szereztél már a tartalékoknál, Rafael első találatára pedig sokan emlékeznek, hiszen hatalmas bombát ragasztott az Arsenal hálójába.
Rafael: "Amikor bement nem túlságosan foglalkoztam vele, csak az hajtott, hogy rúgjunk még egyet és egyenlítsünk. Nem érdekelt a tény, hogy bevettem az Arsenal kapuját! A mérkőzés után aztán sokan kérdeztek róla, és a csalódottság mellett természetesen örültem, hogy rúgtam egy nagyszerű gólt."
Fabio: "Otthon néztem a meccset a családdal, és mindannyian ugráltunk amikor betalált, az anyukám még sírt is örömében. Mindig jó érzés gólt rúgni - elégedett vagyok, hogy sikerült párszor a tartalékoknál és remélem, hogy gurítok majd párat az első csapatban is."

Írjátok le egymást, mint játékost...
[Mindketten hallgatnak és egymásra néznek]
Fabio: "Én kezdem! Nagyon agresszív, elszánt és soha nem adja fel. Mindig a lehető legjobbat próbálja nyújtani, és kizárólag a csapat sikere lebeg a szeme előtt."
Rafael: "Annak ellenére, hogy a bal szélen játszik nagyon gólerős. Ő is agresszív, továbbá rendkívül technikás."

Végül mik a személyes ambícióitok az idei évre?
Rafael: "Csak az, hogy segítsek a csapatnak, és minél több találkozón szerepeljek."
Fabio: "Még fiatalok vagyunk, csak a lehető legjobbra törekszünk. Remek keretünk van, néhány tehetséges ifjúval és rengeteg tapasztalt játékossal. A fiatalok mindig kopogtatnak az első csapat ajtaján, remélhetőleg egyre több lehetőséget kapunk majd a továbbiakban."