Pedig még szinte gyerek, legalábbis abban az értelemben, hogy még minidg az álmait kergeti.

- Mire számíthat az, aki kifut az Old Trafford gyepére?
W.R. Az attól függ, milyen mez van rajta. Ha a Unitedé, akkor nincs semmi gond, ha viszont valamilyen másm akkor jobb, ha felkészül a legrosszabbra. Az Old Traffordon ugyanis több, mint 70 ezer ember várja, akik mind mellettünk állnak, mind a mi sikerünket akarják, és ezt igen hamar az értésére is adják. A győzelmet pedig szinte kierőszakolják belőlünk, folyamatosan hajtanak minket előre, mert az Old Trafford közönsége nem tűri az alibizést, itt mindig küzdelmet és igazi futballt akarnak látni. Ezért is imádok itt játszani, és ezért is valóságos rémálom ellenfélként pályára lépni nálunk.

- Kedvenc meccsed?
W.R. Szerencsére van néhány igen jó mérkőzés már mögöttem...

- Egyet emelj azért ki!
W.R. A Chelsea elleni csatánk 2005 őszéről biztos, hogy az elsők között van, sőt szerintem mindig ott is marad. A londoniak akkoriban hihetetlen erősek voltak: Roman Abramovics pumpálta a pénzt a csapatba, rengeteg klasszis játékost igazoltak, a padon pedig José Mourinho dirigált. Akkoriban minden meccsen nekik állt a zászló, mi mégis legyőztük őket 1-0-ra. Emlékszem, sétáltam kifelé a játékoskijárón, és hallottam, hogy a drukkerein énekelnek. Akkor elhatároztam, lehet akármilyen jó csapat a Chelsea, a mi szurkolóink nem mehetnek haza szomorúan, nincs mese, ezeket az embereket boldoggá kell tennünk! Mikor aztán körbenéztem, láttam, hogy nem vagyok egyedül, minden csapattársam arcán ezt az elszántságot láttam. Ez az akarat, no és a szurkolás végül meghozta a sikert.

- Ennyit számít a közönség?
W.R. Még többet is! Amikor a meccs alatt egyfolytában hallod, hogy énekelnek, hogy a rólad szóló dalt fújják, akkor az pluszenergiát szabadít fel benned. Gyorsabban futsz, erősebb vagy, egyszerűen érzed, hogy miért is küzdesz. Ezért is erősebb egy csapat hazai pályán, mert akkor a nehezebb pillanatokban megkapja azt a pluszsegítséget, amellyen át tud lendülni a holtponton.

- Az oldalvonal mellől is ilyen élvezetes a hangulat?
W.R. Gyűlölöm nézni a játékot! Egész egyszerűen azért, mert idegesít, hogy én nem lehetek a pályán. Mindegy, hogy sérülés miatt, vagy azért merrt csere vagyok, ha nem lehetek ott, az nagyon idegesít. A legrosszabb, hogy egész héten keményen hajtasz az edzéseken, aztán végre eljön a hétvége, de te nem lehetsz ott a többiekkel, nem húzhatsz szerelést, csak nézed, ahogy kikocognak melegíteni, majd elkezdődik a meccs - nélküled. Nagyon utálom ezt az érzést!

- Hát nem éppen egy "jóllakott" játékos szavai... Ezek szerint éhes vagy még a sikerekre.
W.R. Naná! Aki egyszer belekóstolt a győzelem ízébe, az biztos repetázni akar belőle. Így vagyok ezzel én is, minden évben mindent meg akarok nyerni.

- Sikerült is már majdnem mindent begyűjtened, bár van egy nagy hiányzó...
W.R. Igen, az FA-kupa. Már kétszer is közel jártam hozzá, de 2005-ben és 2007-ben is elbuktuk a döntőt. Nem szeretek még csak rágondolni sem, mert ez az a trófea, amelyre a leginkább vágyom.

- Nocsak!
W.R. Gyerekként mindenki arról álmodozik, hogy egyszer ezt a trófeát emelheti fel. Én is sokszor elképzeltem azt a napot, sőt kicsit tovább is gondoltam - noha Everton-játékosként nem voltak igazán nagy illúzióim arról, hogy eljutok a döntőig -, s úgy láttam magam, mint aki győztes gólt lő a Wembleyben! Bajnokságot, Ligakupáz, Bajnokok Ligáját nyerni mind-mind nagyszerű dolog, de az FA-kupának mindegyknél nagyobb múltja és története van, ezért is vágyom annyira rá!

- Még összejöhet, főleg ha maradsz a Unitednél.
W.R. Remélem, mindkettő összejön, azaz begyűjtöm végre a kupát, és az MU-nál leszek még sokáig. Többször elmondtam, addig maradok, amíg szükség van rámm, boldog vagyok itt, eszembe sem jut, hogy önszántamból elhagyjam a csapatot. Mindent szeretek itt, a társaimat, a szurkolóinkat, a stadion, az embereket, a légkört. Remélem, még sokáig élvezhetem mindezt.

- Ronaldo nem volt ilyen hűséges, hiányozni fog?
W.R. Melyik csapatból ne hiányozna egy olyan játékos, mint ő? Rengeteg gólt lőtt, állandóan figyelni kellett rá a védőknek, és remekül futballozott. De elment, akárcsak Tevez, nekünk pedig tovább kell lépnünk, mert nem a múlton, hanem a mostani szezonon kell gondolkodnunk.

- Ki pótolhatja őket?
W.R. Ők ketten sok meccset eldöntöttek a góljaikkal, de ha a saját helyemen játszhatok, akkor képesnek érzem magam arra, hogy sokkal több gólt szerezzek, mint az elmúlt években, és azokkal én is meccseket döntsek el.

- Szerinted melyik a te helyed?
W.R. Sokan úgy godolják, hogy nekem a középcsatár az igazán megfelelő pozíció, és mi tagadás, imádok gólt rúgni. De az MU nem kívánságműsor, már annak is örülhet az ember, ha pályára küldik. A csapat összeálllítása az edző dolga, s ha Ferguson azt mondja, hogy szélsőként számol velem, akkor ott teszek meg mindent. De nem bújok ki a válasz alól: csatárként érzem magam a legjobban, szeirtnem ott tudom a legjobb teljesítményt nyújtani.

- Mikor pályára lépsz, szinte szikrázik a szeme,d mivel hergeled magad?
W.R. A meccs és a győzelem mindennél fontosabb, így alapvetően nem kell külön ráhangolódás. Bár van egy szokásom: minden meccs előtt reggel elképzelem, ahogy kifutok a pályára, ahogy cselezek, ahogy helyzetbe kerülök és gólt lövök. Ilyenkor ráhangolódom a mérkőzésre, szinte látom magamat kívülről. Oylannyira beleélem magam ezekbe a szituációkba, hogy a meccsnapok előtt mindig kifaggatom a szertárosunkat, hogy milyen mezben leszünk másnap, és abban játszom le fejben a mérkőzést.

Forrás: Képes Sport  |09.08.29.|