- Mikor találkozott először Sir Alex Fergusonnal?
- Körülbelül 15 évvel ezelőtt. Már ifistaként több egyesület felfigyelt rám, így a Manchester United is - de nem csak Fergusonnal találkoztam személyesen, hanem Glenn Hoddle-lal is a Chelsea-től, illetve George Grahammel az Arsenaltól. De a Liverpool ajánlata volt a legvonzóbb, hiszen a klub lehetővé tette, hogy otthon éljek. Nem akartam elköltözni, és Manchester nagyon távolinak tűnt.

- Sokszor szokták emlegetni önnek a Liverpoolnál eltöltött éveket?
- Tény, hogy hosszú időn keresztül voltam a 'Pool játékosa, de ez már régen volt. Azóta sok minden megváltozott, azok közül, akikkel együtt játszottam, csak Steven Gerrard és Jamie Carragher maradt a klubnál. Elég érett vagyok, így nem érzem szükségét annak, hogy reagáljak, ha a drukkerek énekelnek valamit rólam, ami esetleg nem tetszik.

- És mi a helyzet a Newcastle Unitednél eltöltött időszakkal?
- Úgy gondolom, hogy a játéktudástól függetlenül mindenki érző ember, és a környezet nagyban befolyásolja az önbizalmát, egyben a teljesítményét. A csapat nem játszott jól, az edző személye gyakran változott, és a vezetőségben is nagy volt a bizonytalanság. Azt hiszem, nem kell részleteznem, mennyi minden nem stimmelt a klubnál, és úgy vélem, hogy nem sok focistát lehetne megnevezni, aki tartósan jó teljesítményre volt képes. Mindenki a valós képességei alatt futballozott. Állandóan csak arra gondoltam: ezen a meccsen betalálok, ma mindenkinek jól fog menni a játék, de ahogy ez mindig elmaradt, az önbizalom is csökkent. Nem akarom elhárítani a felelősséget, de az első sérülésemig nem lehetett rám panasz. Ha jó csapatban vagyok, akkor jól játszom, és úgy vélem, jobb teljesítményre vagyok képes egy olyan gárdában, amely duzzad az önbizalomtól.

- Azért is kritizálták, mert a magánéletével, a saját jövőjével is foglalkozott...
- Tisztában vagyok vele, hogy ha egy csatár nem rúgja a gólokat, akkor rossz néven veszik tőle, hogy minden héten helikoptert bérel azért, hogy hazarepüljön a családjához. Ha ment volna a játék, akkor mindenki azt mondta volna, hogy milyen rendes dolog tőlem, hogy foglalkozom a gyermekeimmel. Amíg rendszeresen betaláltam, senki sem törődött az ilyen kis apróságokkal, de egy kiesés mindent felnagyít.

- Mire gondolt, amikor hírt kapott a Manchester United érdeklődéséről?
- Úgy vélem, hogy az egyik legfontosabb ember a labdarúgásban, akinek adni kell a véleményére, az nem más, mint aki szerződtetett - Sir Alex Ferguson. Azokra a játékosokra gondoltam, akikkel egy csapatban lehetek, arra, hogy az Old Traffordon léphetek pályára, vagy éppen arra, hogy megnyerhetem a Bajnokok Ligáját. Még hosszasan sorolhatnám - nagyon izgatott lettem. Régebben előfordult, hogy apróságok miatt nem jött létre egy transzfer, de most szerencsém volt például azzal, hogy Karim Benzema a Real Madridba igazolt.

- Milyenek az első tapasztalatai?
- Úgy érzem magam, mint nyolc évvel ezelőtt - világklasszisokkal játszhatok együtt, akik mind egy hullámhosszon vannak velem. Wayne Rooneyval szinte azonnal megértettük egymást. Nem érdekel, hogy alapember leszek, vagy századik a sorban, tudom, hogy a Manchester Unitedben való szereplés segíteni fog nekem.

- Gondolja, hogy pótolni tudja Cristiano Ronaldót?
- Ugyan megkaptam az ő mezszámát, de Cristianót senki sem fogja pótolni. Remélhetőleg hozzá tudok tenni a csapat játékához, akárcsak Antonio Valencia, valószínűleg Rooneynak is kicsit más lesz a szerepe. Mindenki azon dolgozik, hogy a csapat ne érezze meg Ronaldo távozását.

- És mi a helyzet a válogatottal?
- Sohasem adtam fel, hogy ismét felhúzhassam a válogatott mezt. Fabio Capello többször is meghívott a bővebb keretbe, aztán a keretszűkítésnél mindig kikerültem, ami nem jó dolog, de legalább tisztában voltam vele, hogy nem feledkezett meg rólam. Biztos vagyok benne, hogy fogok még játszani a válogatottban. Kilenc gól hiányzik ahhoz, hogy beállítsam Sir Bobby Charlton gólrekordját, ami szerintem másfél év alatt meglehet.