Az év kapusai:

1. Iker Casillas (Real Madrid)
Hogy szülővárosában utcát neveztek el róla? Ez még semmit nem jelent. Hogy Európa-bajnokságot nyert? Ez sem a világ teteje. A spanyol bajnoki cím? Érdemei voltak benne, de ettől sem esnénk hasra. Hát akkor miért ő az első a kapusok között? A válasz egyszerű: mert ő a legjobb.

2. Brad Friedel (Aston Villa)
Harminchét évesen nálunk ő a második, s ha így folytatja, ötven évesen a csúcsról vonul majd vissza. A tréfát félretéve: ahogy múlnak az évek, úgy lesz egyre megbízhatóbb kapus. Ha már a védelem verve van, még mindig ott az amerikai Friedel - így működik ez a Villánál. November vége óta ráadásul ő a Premier League rekordere: zsinórban 167 bajnoki mérkőzésen állt a kapuban.

3. Júlio César (Internazionale)
Emlékeznek Marcos Roberto Silveira Reisre? Ha nem, segítünk: 2002-ben ő védte a világbajnok brazil válogatott kapuját (cseréi: Dida, Ceni). Vagy emlékeznek még Taffarelre, 1994 világbajnokára? Ha igen, gyorsan felejtsék el őt is, Julio Cesar más kaliber. Az Inter kapusa tavasszal csapata legjobbja volt, Mancini bajnoki mesterhármasában nagy szerepe volt az utóbbi évtizedek brazil kapuskirályának.

4. Sébastien Frey (Fiorentina)
Frey felemás évet zárt. Tavasszal UEFA-kupa elődöntő és negyedik hely a bajnokságban, ősszel kínos pillanatok a Bajnokok Ligájában - ez volt a Fiorentina-akta. A "francia kapcsolat" sztorija rövidebb: Frey júniusban padozott az Európa-bajnokságon, augusztusban pedig végleg fityiszt mutatott Domenech-nek. Ami hosszabb, az Frey bravúrjainak a listája: tavasszal, nyáron, ősszel és télen, egyszóval mindig.

5. Edwin van der Sar (ManUtd)
Nem Friedel az egyetlen matuzsálem a Premier League-ben: a 38 éves Van der Sar is helyet követelt magának listánkon. Bajnok és BL-győztes lett a Manchesterrel, s bár az Európa-bajnokság után már elköszönt az Oranjétól, ősszel még visszakönyörögték őt a hollandok a válogatottba. A 197 centi magas kapusnak jó éve volt, amit az is bizonyít, hogy a ManUtd szerződést hosszabbított vele - 2010-ig.

Akik kimaradtak
Kihagytunk valakit? Lássuk csak: David James? Na ne, Jamesből már elég volt. Tiszteljük azért, amit százhét évesen a Portsmouth-ban művel, de ennyi. Igor Akinfejev? Az orosz Premjer Ligában tényleg ő a legjobb, de a futballhorizont nem Szentpétervártól Vlagyivosztokig terjed. Petr Cech? Jó, ez csak egy vicc volt (Nihat Kahveci-féle humor).

Az év hátvédei:

1. Sergio Ramos (Real Madrid)
Az indiánképű bajnoki címet szerzett a Real Madriddal, Európa-bajnoki győzelmet a spanyol válogatottal, emellett övé lett a legjobb andalúz futballistának járó Antonio Puerta-díj is. Az Európai Sportmagazinok Szövetsége beválasztotta az idény csapatába, s a profi futballisták szerint is ő volt 2008 legmenőbb jobbhátvédje. Vagy középhátvédje? Balhátvédje? Ramos nagy előnye, hogy a védelem minden posztján bevethető, ráadásul rendkívül gólerős. A sok sárga lapért viszont intő jár.

2. Rio Ferdinand (ManUtd)
Volt, hogy annyit tévézett asztalra tett lábbal, míg be nem durrantak a térdízületei. Volt olyan is, hogy "elfelejtett" doppingtesztre menni, amiért elmeszelték. Viszont a pályán nyújtott teljesítményét csak dicsérni lehet, kemény, lelkes, és nem ismer pardont - csatár a talpán, aki élve túljut rajta.

3. Maicon (Internazionale)
A Inter izomkolosszusa tavaly az első helyen végzett, idén pedig udvariasan maga elé engedte a Ramos-Ferdinand kettőst. Különdíjunk a Maicon-papáé, aki kedvenc színészéről, Michael Douglasről szerette volna elnevezni a fiát, de az anyakönyvvezető Michael helyett Maicont értett.

4. Martin Skrtel (Liverpool)
Amíg a Manchester City elleni bajnokin fel nem üvöltött a fájdalomtól (térdszalagszakadás), addig ő volt a legbiztosabb pont a Liverpool védelmében. A szlovák középhátvéd játékából hiányoznak a látványos és finom megoldások, viszont minden munkát precízen elvégez: semlegesít, radíroz, eltünteti a pályáról az ellenfelet - 100 %-os hatékonysággal.

5. Carlos Cuellar (Aston Villa)
Szidtuk a Rangerst tavasszal, hogy totális védekezésre épülő antifocival képes eljutni az UEFA-kupa döntőjéig. Az érme másik oldala: a Rangersnek olyan védelme volt tavasszal, amelyen alig lehetett fogást találni. S ha egy nevet kellene kiemelnünk ebből a védelemből, akkor Carlos Cuellar mellett döntenénk: Skóciában a játékosok és az újságírók is spanyol bekket választották a 2007/08-as szezon legjobbjává - le is szerződtette őt az Aston Villa.

Akik kimaradtak
Dani Alvésnek jót tett a váltás, pazar őszi szezonon van túl, de ez még kevés a toplistás helyhez. Nemanja Vidics? A ManU-fanok nyilván rá esküsznek, kemény is, mint a beton, de a futballhoz ész is kell - kezeket a szívre, Vidicset hányszor forgatta már meg egy-egy fineszes csatár? (Sokszor). Ínséges időket élünk, intelligens bekket alig találunk. Jobb híján visszasírjuk Maldinit is, a milánói nyugdíjasotthon lakóját.

Az év középpályásai:

1. Andrés Iniesta (Barcelona)
Nem szokásunk Zorróként igazságot osztani, de "Iniesta ügyében" kénytelenek vagyunk közbelépni. Nem őt választották az Eb legjobbjává? Pancser ítészek. A France Footballnak sem tudjuk megbocsátani, hogy Iniesta nem szerepelt az Aranylabda-jelöltek harmincas listáján. Ez skandallum, véltük. Nálunk ő az első, napjaink leginkább alulértékelt zsenije, az "észrevétlen művész", a csodálatos passzok mestere, a csendes nambervan.

2. Steven Gerrard (Liverpool)
A Liverpool nem nyert semmit idén, de volt egy majdnem tökéletes Gerrardja - kell ennél több? Nem nagyon, mert "futballista sok van, de Gerrard csak egy van" - írtuk a Liverpool saját nevelésű csapatkapitányáról, miután októberben belőtte századik gólját. Véleményünk azóta sem változott. Hogy mi lesz a Liverpoollal, ha Gerrardnak vége? Szörnyű vízió, de ne szaladjunk ennyire előre, Gerrard ugyanis még ott van a pályán.

3. Jurij Zsirkov (CSZKA Moszkva)
2006 decemberében maradonás szólógólt rúgott egy Hamburg-CSZKA BL-meccsen, két évvel később pedig már az orosz liga legjobbja lett, s felkerült az Aranylabdára érdemesek listájára is - igaz, egyetlen szavazatot sem kapott. A focitipp viszont Zsirkovra szavaz.

4. Franck Ribéry (Bayern München)
A sebhelyes arcú francia a felesége kedvéért tért át az iszlám hitre, miatta pedig egyre többen kezdenek szurkolni a Bayern Münchennek. Megértjük őket, Ribéry egyike az utolsó csibészeknek a futballpályán, nem véletlenül játszhatta el a Rózsaszín Párduc szerepét egy reklámfilmben. S akinek még kellenek érvek Ribéry mellett: a szélvészgyors szlalomok mesterét 2008-ben Franciaországban és Németországban is megválasztották a legjobb futballistának.

5. Xavi Hernández (Barcelona)
Marcos Sennát és Wesley Sneijdert sem felejtettük el, de Xavit eléjük helyezzük: ő az a középpályás (a par excellence védekező középpályás), aki mindig jókor van a jó helyen.

Akik kimaradtak
Cristiano Ronaldót a csatárokhoz soroltuk, Fabregast a kiszámíthatatlanokhoz, Kakát a ministránsokhoz, Pirlót pedig a lejárt szavatosságú(nak tűnő) játékosokhoz. Lampard? Két éve még talán. Ballack? Ő már két éve sem.

Az év csatárai:

1. Cristiano Ronaldo (Manchester Utd) és Alessandro Del Piero (Juventus)
Egyikük idén megkapta az Aranylabdát, a másik már soha nem kapja meg. Egyikükről napszemüvegmárkát neveznek majd el, a másikról stadiont. Egyikükért mindent megtenne a klubja, a másik mindent megtenne a klubjáért. Még a szabadrúgást is máshogy rúgják: egyikük a lövés előtt terpeszállásban pózol, a másik egyszerűen csak nekifut a labdának. Ami idén mégis közös volt bennük, az összefoglalható egy szóban: gól.

2. Fernando Torres (FC Liverpool)
A madridi El Nino az Anfield Roadon - színes, romantikus film. És kasszasiker. Eddig. Fernando Torres első liverpooli szezonjában 33 gólt lőtt (a bajnokságban 24-et), ami rekordot jelent: előtte egyetlen külföldi sem szerzett ennyi gólt első szezonjában. Már ennyi is elég lenne a halhatatlansághoz, a Liverpool szurkolói meg is választották az Év játékosává. Ehhez még számítsuk hozzá az Eb-döntőben lőtt győztes gólját, s akkor már keveselljük is a második helyet.

3. Nicolas Anelka (Chelsea)
A világ legdrágább csatáraként említik, hiszen eddig összesen 86 millió fontot fizettek érte olyan klubok, mint az Arsenal, a PSG, a Liverpool, a Real Madrid, a ManCity, a Fenerbahce és a Bolton, legutóbb pedig a Chelsea. Ez volt a Kékek egyik legjobb üzlete: az egykori hetyke, öntörvényű Anelka mára alázatossá vált, de azért még mindig kíméletlen befejező csatár - 14 találatával ő vezeti a Premier League góllövőlistáját. Tíz évvel ezelőtt, az 1998/99-es szezonban az Év legjobb fiatal játékosává választották Angliában. Az évek múltak, Anelka pedig beérett.

4. Zlatan Ibrahimovic (Inter)
Ha valaki képes színt vinni az Inter gépfocijába, az Zlatan Ibrahimovic. Hol sarokkal bombáz a kapuba, hol pedig csereként beállva eldönti a bajnokság sorsát, a képlet egyszerű: vagy a svédnek van rossz napja, vagy az ellenfélnek.

5. Andrej Arsavin (Zenit) és Amr Zaki (Zamalek/Wigan)
Arsavin és Zaki, egy évvel ezelőtt még csak a futballínyencek ismerték ezt a két nevet. Az orosz tavasszal bolondot csinált fél Európából, Arsavin sasszézott, a védők kuglibábukként dőltek el körülötte. Az egyiptomi pedig az Afrika-kupán előbb elhomályosította Drogbát, majd ősszel Wiganben tombolt, szépségdíjas gólokra specializálva magát. Az ötödik hely a meglepetésembereké.

Akik kimaradtak
Hol hagytuk Lionel Messit? Az oviban. Zseni a fiú, efelől nincs kétségünk. De valami nem stimmel nála, az is biztos: tavaly még csak az Espanyol elleni kezezéses gólját (és az utána lenyomott alibista szöveget) kifogásoltuk nála, idén a bűnlajstroma terjedelmesebb, elég csak a malagai köpését vagy a donyecki provokációit említeni. Hol hagytuk Eto'o-t? Ő lett volna a hatodik. David Villa Eb-gólkirályi címét sem felejtettük el, de a csapatunkba inkább Zakit választottuk.

Az év edzői:

1. Ralf Rangnick (TSG Hoffenheim)
2006-ban került a TSG Hoffenheimhez, amely akkor a harmadosztály újonca volt. 2008-ban ugyanaz a TSG Hoffenheim nyerte a Bundesliga őszi szezonját, azaz Ragnick csapata körülbelül 66 helyet lépett előre két és fél év alatt. Ilyen mértékű fejlődéshez nem elég a Mastercard, kell hozzá egy olyan felvilágosult géniusz, mint Ralf Rangnick, a "futballprofesszor".

2. Sir Alex Ferguson (Manchester Utd)
A világ mulandó, Fergie örök. 1986 óta ül a ManUtd kispadján, s hogy nem "égett ki", azt 2008-as mérlege is bizonyítja: bajnoki cím Angliában (a tizedik), elsőség a BL-ben (a második). Minden idők egyik legnagyobb trénere, ez nem vitás. És esze ágában sincs visszavonulni - szerencsére.

3. Guus Hiddink (orosz válogatott)
A 2002-es világbajnokságon csodát tett a dél-koreai válogatottal, ez az egyik verzió. A másik szerint a FIFA tett csodát a koreaiakkal. Így vagy úgy, Hiddinknek még szobrot is állítottak a vb-elődöntő után. A személyi kultusz feltételei Oroszországban is adottak, a Szbornajával kijutott az Eb-re (Anglia kárára), s ott bronzérmet szerzett. Nálunk is harmadik.

4. Temur Kecbaja (Anorthoszisz Famaguszta)
Ismerik a nyelvtörőt? Öt török öt görögöt dögönyöz örökös örömök közt. A mondat futballverziója: bréking nyúz, egy grúz egy görögöt nyúz. Temur és csapata (a ciprusi Anorthoszisz Famaguszta) csodákat művelt, az outsider előbb a bécsi Rapid, majd a görög Olimpiakosz testén keresztül kvalifikálta magát a Bajnokok Ligájába.

5. Fatih Terim (török válogatott)
Hogy mi a futball lényege? A tehetség? Az ösztön? A munka? Ugyan. "Az nyer, aki jobban akarja a győzelmet" - mondaná erre Terim, egy Mercedes-slusszkulcsot pörgetve az ujján. Végül is igaza van. Aki nem hiszi, nézze meg a törökök különszámát az Európa-bajnokság cseh-török és horvát-török meccseinek hajrájában.

Akik kimaradtak
Szimpátiánk - nem titkoljuk - Arséne Wengeré, de ősszel valahogy túl zilált volt az Arsenal. Citromdíjra is vannak esélyeseink: az osztrákokkal ragyogóan kezdő, majd csúfosabbnál csúfosabbakat bukó Karel Brückner, az Eb-arany után Isztambulban csődöt mondó Luis Aragonés, vagy a valenciai rémálomtól nehezen szabaduló Ronald Koeman.

Az év csapatai:

1. Spanyol válogatott
Milyen lehet az a csapat, amelyiknél Reina, Fabregas és Güiza csak a kispadra fér oda, Raúl, Guti és Joaquín pedig még oda sem? A spanyolok visszaemelték a futballt a művészet rangjára. Mi volt a trükkjük? Sok passz, még több futás, kiszámíthatatlan cselek, hullámzó mozgás, gyors egyérintők, sűrű középpálya. Negyvennégy év után nyertek Eb-t a spanyolok - van-e, ki vitatja az első hely jogosságát?

2. Zenit/az orosz válogatott
Mi, magyarok testközelből ismerhetjük a szovjetek sugárhajtású fociját. Például Bázelből, ahol a Dinamo Kijev a Fradit verte agyon a KEK-döntőben (3-0, 1975). És Irapuatóból, ahol... A Lobanovszkij-hagyományt két holland (Advocaat és Hiddink) viszi tovább a Zenittel és a Szbornajával. A jelszó a gyorsaság és az egyszerűség, a két kulcsember pedig Arsavin és Zirjanov, akik olyan csapatoknak adtak idén futball-leckéket, mint a Bayern München, a Manchester United és a holland válogatott.

3. Manchester United
Minden nyáron azt károgják a vészmadarak, a Manchesternek annyi, kész, vége, egyszer kipukkad és akkor aztán „game over". Nos, nem úgy néz ki, hogy amíg világ a világ, addig kipukkadna a Manchester. Ferguson jó érzékkel építette be a csapatba Andersont, Rafaelt, ébredezik Berbatov, CR7 idén is CR7, tovább is van, de nem mondjuk. A bajnoki cím és a BL-győzelem után listánkon a harmadik hely a minimum.

4. TSG Hoffenheim
Már mindenki unja a sztorit a „falusi csapatról", az egykor az IBM-nél dolgozó Hopp úrról, azaz a „hoffenheimi tündérmeséről". Egyvalamit azonban nem lehet megunni: a Hoffenheim egyérintőzésre épülő fociját. Az eredmények önmagukért beszélnek: Ibisevicék bajnoki mérlege a 2008-as naptári évben: 23 győzelem, 4 döntetlen, 7 vereség.

5. Egyiptom
Az "ismeretlen" Hani Said Nesta eleganciáját idézte a védelemben; az ezerarcú Hosny Abd-Rabo hol 170 km/h-s sebességgel tüzelt a kapuba, hol gólpasszt adott, hol robotolt; Amr Zaki és Mohamed Aboutrika pedig bekerült Afrika legjobb öt labdarúgója közé 2008-ban. Az egyiptomi válogatott a focitippnél került be az év legjobb csapatai közé, miután meggyőző játékkal, olaszos stílusban védte meg címét az Afrikai Nemzetek Kupáján.

Akik kimaradtak
Esélyes volt a toplistára a kolozsvári CFR: Pászkány Árpád a kilencvenes években női dezodorokat árult, ma pedig már Erdély Abramovicsaként emlegetik; a vasutasok megnyerték a román bajnokságot és a román kupát, a BL-ben pedig idegenben verték a Romát és otthon ikszeltek a Chelsea-vel.

Forrás: focitipp.hu